összevisszafoglalás (extended version)

végtelenített szalmakalapban
mérgesen nézek hol a jutalmam
nem vagyok itthon már ezer éve
miért hoztad vissza volt rajta bélyeg

az is eredmény hogy megmaradtam
bár néha saját csontomat faragtam
nehezen gyűltek össze az évek
örülök örülnék már a felének

ha tudom el sem indultam volna
bár az élet akkor is  megtolna
teljesen mindegy hova is megyek
csak mondd meg levegőt honnan vegyek

van hogy egyre csak feszül az ideg
mindenki üvölt mindenki hideg
már az árok mindkét partján jártam
nem temették be hiába vártam

végtelenített ciklusban ülök
sohasem tudtam mégis fütyülök
nem voltam otthon vagy ezer éve
nyakamon maradt az utolsó bélyeg





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-13 20:29:39
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-13 20:29:39