Pilátus

Miért e kétely - itt bennem ?
Nem értem őket, elhagy az értelem .
Kintről idáig hallatszik a csőcselék-zsivaj,
- nekem szól tudom.
Gyűlik a tömeg ;
ami már nem Jézust, csak engem akar -
engem akar, hogy ítész legyek .
Palesztina száz népe olvad itt egybe ,
vér a vérbe , nyelv a nyelvbe ,
egy szóba mind ;
Ki tudja már itt hol eredt , vagy nyelve
egykor mi volt s mi lett. Egy a lényeg :
a bűnbak haljon, s a gyilkos én legyek .
Láttam a szemét, békét hirdetett -
mint szerető feleségem , s gyermekem .
Száját nem hagyta el szó , s vére mint gyengéd folyó
csordult korbács alatt szerteszét ...
Rám nézett szeretve, mikor a korbács érte ...

Inkább kevernék Róma szenátorai közt ülve magamnak méregpoharat ,
mint legyek papoktól táncoltatott ocsmány lincs-népharag .
Én nem arannyal és hatalommal hálok, mint ezek ,
kik évezredek sorsa felett döntenek ;
Palesztina népeit egybe ( vagy kettőbe ? )
s romba döntve.
Miért nem mentek haza? Miért-e népharag ?!
Miért nem mentek haza? Mert azt mondták?!
Hát nem jobb hálni nőddel, kéjnőkkel borozni ,
gyermeked tanítaní,  játszani ?
Mind üvölt itt nekem ! Kéz kezet mos ,
-  húsvétra ártatlant akarnak -
s hagynák futni Barnabást a gyilkost .
Tiszták akartok maradni? Hát nem!
Nem találtam semmiben bűnösnek őt !
Mennyi vajon az emberem? ..
Már gyújtogatnak.

Bár lehetnék rabszolga valahol Afrika mélyén ,
s én magam végeznék életemmel, mint büszke férfi ;
nem úgy mint a méregpoharak dicső szenátorai egymással ... ott fent ...
A jövő lángol, s bár por lepi ,égetttestek százezrei,
mutatnak gyilkost - a már rég múlt idő Pilátus felé.
Vakolat hullik.
Szent zászlókkal és Szent szavakal jönnek és gyilkolnak,
s minden haldokló majd felém mutat ...
Leszek összekötőkapocs múlt és jövő között?
Mert senki sem meri magára mondani azt a szót,
hogy életet kioltó - "gyilkos"?1
Legyen egy ok?! LEGYEN OK ?!
Ezek a tömegben erősek se mondják ki itt,
-  magukra -
nyájként megvadulva engem szólítanak,
hogy ártatlanra halált hozzak .
S én hiába mosom majd kezeim , a megvadult horda,
bíbor kezét úgyis ruhámba törli majd,
s ezzel kész a színdarab.
Róma joga szavamtól hullik itt majd porba,
vele bukik, bár később, maga Róma .
Én? Jogot gyalázzak férfiként? -Inkább öljetek meg!
de---
Rómáé itt ez a föld alattam és az is marad amíg én vagyok ...
Most mi legyen, Centurio ?
Jogot és földet - együtt - védeni nincs emberem ...
S azok ott kint tengerként üvöltenek, mindent ellepni készen...

Menjünk, Centurio!  Vár a húsvét, s a tömeg !
Mint Római, vállalom amit teszek.
Felettem - évezredek ítéljenek .  
Mosom kezeimet, bár hiába.
Centurio, idézzük meg Demokritos szavát :
Döntsön hát a nép !
(Ugye látja maga is, hogy viharfelhőkkel mily terhes fent az ég  )

Döntsön a nép !





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: jövõben,