Megbucskázva szûz havakban…



Táltos csődöröm hátán repültem
álmomban Hold és Nap között

szikrázott patkója szárnya lebbent
a valóság fölé vitt magával
álom-szigetem felett körözött -

vakhittel hittem mindig így lesz
de hátbavert egy jó (vagy rossz?) barát
most-időmbe hogy visszatérjek

- Táltosom már életéért zihált -                                            

Ellép alólam - futtába görbül
isteni háta – a szabadság nagy úr!
Én repülök
- Nélküle   utána   érte -
szárny nélkül immár
egyre lejjebb

- a Pillanatban
nem ő      nem én
életem lesz alul -

Szabad táltosom körberöpköd
lemaradgat és visszaelőz
próbálom elkapni lebbenő sörényét
- két hosszú szála gyűrű ujjamon -
végképp itthagy
elfut előlem
életemtől

Uram!
igazad látom tudom
s megbucskázva szűz havakban
arcbőröm nélkül már nem is pirulok

A Táltos hátán szép volt az Élet!
- jaj hol vagyok már semmi nincs valós -
nem vagyok más mint haldokló tófenéken
fuldokló elázott nádbuga-kolonc -






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.