„Még mosolyog véremben a pohár bor…”

Kiss-Teleki Rita: Újraültetek - című versének első sorát ízlelgetve


felröhög véremben a maligán
bár csupán kétésfél ezrelék
a hetvenkétéve robotoló
erhá pozitív nullások között
egy kétharmadra épp’ elég

a fékek-ellensúlyok a piszoár alól
egy csőben ejtőznek gondtalan
a csurmából visszaszól a józan ész
a hemoglobinnal - a vörösökkel –
neki már nem sok dolga van

már alig kell törődnöm bármivel
csak az a kétésfél meglegyen
elég hogy az ital illata orromban
gőze fogyó agyamban
vagy csak íze legyen a nyelvemen

függő vagyok a maligántól
és az se lehet meg már nélkülem
a kánya bánja már a májam
és az se baj ha vörös lett
izé narancssárga a két fülem

ő van értem és én miatta
küldetésünk már hogy így legyünk
nem láthatom bár látásom kettős
előre hogy így a mennyországba
vagy csak egy szemétdombra megyünk

egy biztos egy magamfajtának
a menny elvonásos pokol lenne
a szemétdombot viszont rekultiválják
száz év múlva senki se tudja majd
hogy a legalján mik vannak benne







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-09-01 14:13:23
Utolsó módosítás ideje: 2023-09-01 14:13:23