Májusban
van anyák napja,
akkoriban születtünk.
Szöszke anyja a nagy nyárfa.
Engem pedig kisfiú karja
eresztett a tájba.
Találkoztunk félúton,
majd el is váltunk.
Később a parkban lebegve,
szellő emelt felleg
nélküli kék égbe,
hol keringőt jártunk.
Múljon el,
minek el kell.
Íme a mi dalunk,
gyere amíg vagyunk,
s nézd milyen finoman
járjuk.
