Tóth János Janus : Bármi-kor /Állandóság/

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 39015 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Paál Marcell: Fordított tánc
Ocsovai Ferenc: Rémálmok órája
Ocsovai Ferenc: Én nem tudom…
Ocsovai Ferenc: Szlavuska sírjánál
Szilasi Katalin: Összeszennyezték már...
Szilasi Katalin: Szürkébe fordul
Bátai Tibor: Immár ketten
Bátai Tibor: kiigazított pályaív
Bátai Tibor: készülődés
Bátai Tibor: Nem elég
FRISS FÓRUMOK

Tímea Lantos 6 órája
Hodász András 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Paál Marcell 2 napja
Ocsovai Ferenc 4 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Tamási József 7 napja
Valyon László 7 napja
Csombor Blanka 8 napja
Bátai Tibor 9 napja
Szilasi Katalin 10 napja
Fűri Mária 10 napja
Vasi Ferenc Zoltán 14 napja
Szakállas Zsolt 14 napja
Duma György 16 napja
Gyors & Gyilkos 16 napja
Vezsenyi Ildikó 17 napja
Kosztolányi Mária 17 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 5 perce
mix 7 órája
Bátai Tibor 16 órája
14 éve itt 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Janus naplója 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Baltazar 2 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 3 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 4 napja
Nyakas 5 napja
nélküled 5 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 6 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tóth János Janus
Bármi-kor /Állandóság/


A világmindenség, a felfoghatatlan
ma oly aprócska lett, hogy  a fejemben elfér,
galaxisok ölében ma  bolygók játszanak,
hol a fény, s az árnyék édestestvér.
A hintázó időt bámulják
az összebújt mozdulatlanságok,
az áldás még nem született meg,
és nem fogant meg sehol sem az átok.
Alvó szavakat takar a hallgatás szárnya,
mocorgó  verslábak apró rímeket rúgnak,
csilingelnek, majd  nyöszörgőn a csendbe visszabújnak.
Lomha, görbeszájú felhők jönnek,
hasuk alatt szivárvánnyá  nyújtózik egy villám,
pitypangmosolyú nap guggol az égen,
bíborcipője hegyek hátán csillám.
A világmindenség, a felfoghatatlan,
nagyot nő hirtelen, és túljut fejen, elmén,
mint egy tóba  dobott kavics körgyűrűje,
tágul, s nő túl a naplementén.
Helyreállt a rend, apró semmivé leszek újra,
fejemben a megszokott igazságtalanságok
elfoglalják a régi, biztos helyük,
mint e hazában  a szegények, és az ispánok.
Nem mozdul semmi, trónol az állandóság,
a világmindenségben, e hazában hasztalan a harag,
mert mindent és mindenhol átitat,
ural, valami nagyon, nagyon sötét anyag.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-04-29 20:42:08
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-29 20:42:08


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-19 16:02   Napló: Zúzmara
2025-04-19 10:00   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-04-19 08:53   Napló: mix
2025-04-18 23:18   Napló: Bátai Tibor
2025-04-18 18:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Vasi Ferenc Zoltán Élményvers XXXIV.
2025-04-18 13:49   új fórumbejegyzés: Hodász András
2025-04-18 12:30   Napló: 14 éve itt
2025-04-18 11:45   Napló: 14 éve itt
2025-04-18 11:34   Napló: 14 éve itt
2025-04-18 11:05   Napló: 14 éve itt