A LEBEGŐ CINTÁNYÉR

Se tűző kard, se száraz falevelek, csak aritmia, miben bolyong.
A felhő-mozi rádudál, s a lebegő cintányér
közel engedi magához a csoffadt
bölcső kuriózumát.
A szenteknek leszakadt a glóriájuk, így félő, hogy nem lesz, aki vigyázzon rá.
Tisztázva minden félreértést, a lebegő cintányér
megveti a síneket, s ha teheti, elbújik a termoszban.
Különös szokása ez;
de a termosz néha forró, így valakinek csengetnie kell, hogy figyelmeztesse:
gyorsan, ki belőle! -
Ki erre, ki arra lakik, s az ablakok homállyal viselősek.
A szolgahad konténereket szabdal, már az se merészkedik oda hozzájuk,
aki ecseteket szeretne mosni.
Mert a szolgahad megbízhatatlan, a füleket kipasszírozza a végtelenségig,
amellett, hogy a lebegő cintányért legszívesebben örökbe fogadná.
Mert bár nélkülöz minden bájt, olyan eszelősen gügyögő látvány. Épp, mint a harapásnyom,
s kegyeltje, a viaszos kendőgombóc.
Necces gyurmák, a donorbiztosítás terén elkel
a szecessziós arzenál,
de az ügyvédek mást akarnak, mivel a tűző kard, s a száraz falevelek  
éppen feketemiséznek.
Az ügyvédek tudniillik felkentek és azt szeretnék, hogy a csalánozók hada marja
meg a felhő-mozit, ami már jócskán benépesült.
Csak annyit venni észre az egészből, hogy rohan egy felhő az égen
és pukk, kipukkad.
A felhő-mozi pedig csak látszatra törékeny, a seprők vigadozásából így csakhamar legénybúcsú lesz.
Már készül is a sztriptíz bár, állandó lakói fonák ütésekkel paskolják a hejehujázó legények hátát,
mitől a must a hordókban még inkább erjedésnek indul.
Noha se tűző kard, se a száraz falevelek nem késztetik őt erre,
csalánozók hadaként megmarja a kreatív katalizátort, amitől
az halottsápadt lesz.
Mi a teendő?
Tessék borítékkal verni a dobot!
De nézzünk egy kicsit félre és tapasztaljuk meg teljes mivoltában a lebegő cintányért,
amint átengedi a kenyérhéjat az ábécéskönyveknek.
No nem azért, mert szorosabb kapcsolat fűzi a betűkhöz, nem is azért, mert az istenek jó szívvel áldották meg, hanem, mert a torzított könny bumerángja visszaüt és tolmácsolás
nélkül rögtönöz neki egy tegnapi finálét.
A tegnapi fináléban az a jó, hogy elég számára egy békítő hullám
és mi látnivaló volt a bálterem hatalmas csillárjából, tovább csatangolhat a molyette tájakon.
Mit szólnak ehhez az iszapszűrők?
Tessék beteget jelenteni!
Mivelhogy a lebegő cintányér nem normális, az tény.
Raboltásról varrat nélkül nyilatkozni, ki az az analfabéta, aki ezt megteszi?
Ő igen.
Csengetnek;
s huss, a lebegő cintányér már ki is repül a forró termoszból, s a bekötő úton
halad iszonyatos sebességgel.
Kérjük a lebegő cintányért nem elütni, nem elütni,
mivel a felnevelt kakukkfiókák bélyegét viseli magán, tessék a lebegő cintányért
egyszerűen csak leütni!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-08-31 15:29:33
Utolsó módosítás ideje: 2022-08-31 22:10:35