Maga ellen (reflexvers)



Ezek vagyunk,
egy szörny részei,
melyet nem csak a  vér,
de  a csend is élteti.
A  hallgatásoktól nő,
enni ad a beleegyezés,
de  a hatalom egyre éhesebb,
a minden egy falat, és kevés.
Kihűlt, apró kis kezek,
a szívdobogás ruhát  nem üt,
gránátszilánk az ágyon,
hol az előbb egy család feküdt.
Korom és törmelék
fedte sír alatt,
napokká nő
a fájdalmas pillanat,
mikor apa fénytelen
szemére száll a por,
és anya is csak kihűlt kő,
nem szól, nem válaszol.
Ezek vagyunk,
egy szörny részei,
melynek keze sosem a békét,
csak a fegyvert, a fegyvert leli.
Hiába a lét, az élet,
mi így is csak semmiség,
ha nincs, ki pusztítsa, bántsa,
hát jön maga ellen, az emberiség.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-07 08:31:24
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-07 08:31:24