Maga ellen (reflexvers)
Ezek vagyunk,
egy szörny részei,
melyet nem csak a vér,
de a csend is élteti.
A hallgatásoktól nő,
enni ad a beleegyezés,
de a hatalom egyre éhesebb,
a minden egy falat, és kevés.
Kihűlt, apró kis kezek,
a szívdobogás ruhát nem üt,
gránátszilánk az ágyon,
hol az előbb egy család feküdt.
Korom és törmelék
fedte sír alatt,
napokká nő
a fájdalmas pillanat,
mikor apa fénytelen
szemére száll a por,
és anya is csak kihűlt kő,
nem szól, nem válaszol.
Ezek vagyunk,
egy szörny részei,
melynek keze sosem a békét,
csak a fegyvert, a fegyvert leli.
Hiába a lét, az élet,
mi így is csak semmiség,
ha nincs, ki pusztítsa, bántsa,
hát jön maga ellen, az emberiség.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-03-07 08:31:24
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-07 08:31:24
