regresszió

valaki egykori anyanyelveden
szólít folyékonyan beszél hozzád és
te örülsz hogy képes vagy felismerni

emberemlékezet óta nem használt
szavakat sőt a velük közvetített
elfelejtettnek hitt érzeteket is

a behúzott sötétítő függönyön
átszűrődő fénypászmában lassanként
kirajzolódnak egy gesztikulálva

magyarázó férfi körvonalai
hosszas hitetlenkedés után végül
elfogadod hogy önmagadat látod s

hallod kár hogy túl sok időt vesztettél
épp hogy elfog az öröm és máris felharsan
a jelenbe visszavezető parancs





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-06-07 00:06:24
Utolsó módosítás ideje: 2021-06-07 00:06:24