közel s távol az idő kerekében

az ég tüzel a láz a földre nő
a felhők akár elhajított kő
a föld fejére hullnak s mint nyilak
átdöfik hiába maszk sisak

az ember ül falak közt egymaga
bent és kint tömény halál szaga
nem szól mobil nem mozdul a kilincs
magány lesz a lelkeken bilincs

startra készen a halál dőzsöl itt
az angyal-kürtök hangja már avítt
s az ember lassan elveszti hitét
isten tudja mekkora a tét

az ember ül s a kilincsre mered
csak múltja van jövőn nem képzeleg
időszikrákként pergő életek
vihart kavarva sebet ejtenek

hol föld az éggel titkon paroláz
kereszt nő lassan minden ház falán
a szemek helyén fekete lyukak
s napküllők közt csak elgörbült utak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-05-03 13:09:24
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-03 16:15:41