Ars poetica
eljön majd a pillanat
utolsó művem toll alatt.
jéghideg szél fúj,
de a szavak olykor jegesebbek
mint elveszett lélek a purgatóriumban,
úgy botorkálok köztetek
vesztett harc, és esztelen
fáradt fergetegben
s ha elfogy végre a gondolat,
csupasz leszek, hontalan.
vérembe temetett szép és fakó,
szögekkel kivert párnákon alvó.
szárnyakat kaptam, és egy tükröt,
tehetséggel körberakott üveget.
de felém fordult, egy éjjel, aznap,
s megláttam magam: hova lettem?
szemhéjam mögött csalfa árnyék
szorongva sírni készül a szándék
elnyomnám, de nem tudom már,
mint hajnal vajúdta első napsugár
úgy születik meg,
fél és remeg.
ne szeress belém!
itt rég nincs már fény
csak hamu maradt, és korom,
egykor perzselő tűz tombolt,
martalék
vajon hagyok-e nyomot,
mit olvas majd a történelem,
vagy eltűnök hangtalan
lassan fakulok, s leszek színtelen
számtalanszor kiszaladtam már a mából,
álmodni méltó holnapot,
de feszegetett létem, a szerelem szakos diák
tegnap volt, hogy megbukott
-----------------
Szünet
-----------------
tüdőmmel vív a cigaretta füstje ádáz
keringőt,
s eszem egy pogácsát a büfében, azt hiszem
tepertőst.
-----------------
Második felvonás
-----------------
pokolba rejtett tollvonás,
faágon eső koppanás
velejéig szemtelen
és mosolyom, mi eltemet.
nem éled túl ép ésszel,
s lángoló félig egésszel
elmédben a rendszer, mint párnán a huzat,
a szavaknak ketrec
s felvértezve olyan erővel, hogy erkölcs
is csak reszketsz.
esetlenül megrágott a szó,
hát inkább hallgatok
ez volt hát mi volt, s vagyok
képzeletben bujdosó.
így lettem én a képzelet foglya
rabruhában, feketén-fehéren
nyitva maradt egy ajtó az égen
így lettem én a képzelet foglya
eljött hát a pillanat,
utolsó művem toll alatt.
a képernyőn ott jobbra, fent
a piros x még egy utolsót sikít
s némaság lengi körbe ... nevét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.