a tetszhalott
a lassú hömpölygésben sodródó faágak
műanyag palackok között már
nem bukkantak fel halak amikor
a szennyes-zöld magával rántotta
álmaival talán épp egy örvénybe fúlt
de előtte még narancsos körvonalát a horizont
kétségbeesetten ringatta a hullámokon
túl messze volt hogy bárki megmentse
ám a folyó ismét befogadta hiszen
mindennapos dolog hogy a víz
elragadja a napot alkonyatkor
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-08-12 11:58:43
Utolsó módosítás ideje: 2020-08-12 14:44:56
