Urbánus magány
szalmaszálon ring a hajnal,
fésületlen, szótlanul.
csendet bújtatna reggelbe,
de a város zajban fürdik,
önmagától is vadul.
mire alkony ül a tájra
szalmaszálon ring magába'.
éjszakába belesír.
elviselni mégsem könnyebb.
hajnal miatt éj is csöndes.
de minden, ami közben éjjel
sötétségből szakad még fel,
s csak a napra nyílna ki,
feledésbe merül végleg.
mert hol az a nap, s valaki?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-07-20 20:19:01
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-21 12:46:34
