Éjjel a Kertben

Ma éjjel átúszunk a folyón,
és követnek a madarak mind:
színes szárnyaikat testükhöz szorítva,
végleg elfeledve, mire valók.
Halk és lassú vonulás ez: ki úszik,
ki tutajként lebeg, ki egy csónakban ülve
szemléli belenyugodva a túlsó partot.
Széjjelszórt gránátalmamagok a vízen:
a hold fényében fel-lebukó fejek a habokban.
Az éjszaka könyörtelen, de kitartás:
mind megérkezünk.
Milyen békés ez a vonulás,
a parton álló cédrust elengedik a gyökerek,
s a túloldalon az a villanás, ki tudja, csak
az éjszaka vége,
vagy valóban a hajnalhasadás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-06-02 11:28:49
Utolsó módosítás ideje: 2020-06-02 11:28:49