Gravírozás

Isten belegravírozta a nyelvembe az ízeket.
A szemembe a színeket.
Már gyermekkoromban láttam egy különleges tónust.
Ami leginkább egy hanghoz hasonlított.
Persze azóta sem írhatom le ezt a jelenséget.
Pedig a szavakat is beleültette a nyelvembe az Úr.
Ahogy az ujjaimba az ügyességet.
Amiként a hallójárataimba a legszebb zenéket.
Egyszer csak hallom Chopint és azt mondom.
Ez bizony már születésem előtt is megvolt.
A magzatvízben úsztam, amikor beletalált a szívembe.
Isten beleprogramozta az orromba az illatokat.
A bodzát, a fréziát és az orgonák bódító atmoszféráját is.
Anyukám azt terjesztette, hogy a porszívó hangjára
aludtam csak el.
Elég prózai momentum ennyi szépség megtapasztalása után.
Egyébként nagyon sokat sírtam, hogy a szüleimet
éberségben tartsam és foglalkozzanak velem.
Majd amikor tisztába tettek, a kezembe adtak egy szájharmonikát.
Találomra játszottam tündéri összhangzatot.
Legalább is azt mesélte a prédikátor nagyapám.
Aki játékboltot nyitott a drogéria mellett
a baptista imaházhoz közel, a Nyomtató utcán.
Volt egy hegedűje, ami a kocsmában kiesett a tokjából.
Én pakoltam össze, mert vele mentem mindenhová.
És begöngyöltem vörös sálamba a megrepedt hangszert.
Hogy meg ne fázzon a hóesésben.
Akkor kaptam egy limonádét a csapostól.
Ami az októberi alkonyatban olyan színt mutatott,
amilyet Isten mutatott annak idején.
És megittam a színeket, egy citrommag is volt a pohárban.
Eltettem a zsebembe és másnap elvetettem egy cserépbe.
Azóta is él az a furcsa, különös citromfa a szobámban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-05-07 17:26:49
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-07 17:26:49