PRÁNAEVŐK I.
Harangbongás mólója, te következel…
Iszonyatos ez a keringés, melyből semmit se észlelünk,
mely mégis megrendít minden élőt, s melytől az adatforrások egyszersmind kinyílnak.
Elhalt moccanások terítenek mindenfelé a téren, aminek állkapcsán
szürke horog leng.
A kor ribizlibokrainak remetéi hánytatják a csillag-tépte hegytetőket, a kőművesek
az utolsó vakolásban bíznak, a hömpölygő folyók szármentén
kirázzák keblükből a türelmetlen locsogást.
A pálinkásüveg alján felgyülemlett lejtőkön csak az válthat nemet, aki a kottafejek hadnagyához
tüzérnek szegődik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-03-16 12:52:22
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-16 12:52:22
