Az arc
Nézem az arcot.Szemével vörösen néz rám.Sír.
Szemében könny csillog és az arcáról az ajkaira gördül.
Barna szemében még ott van a gyűlölet, a tűz és néz.
Szaggatottan veszi a levegőt.Fáradt.
Küzd. Kezét ökölbe szorítja.
Egész teste reszket, és míg az arcán a harc jelei látszanak,
a könnyek mossák, mintha elsimítani akarnák a durva arcvonásokat.
Gyűlölöm, megvetem ezt az arcot,
Szánalmas.
Ütném, hogy ne nézzen így rám,Küzdjön, igen, győzze le a
fájdalmát, ne emlékezzen, mert a könnyek győznek és a mélybe taszítanak.
Néz, és látom hogy fáradt.Szédül.Beleszédül a világba.
-ELÉG!-mondom, támolyogva lépek el a tükörtől és zuhanok a székre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
