(Túl)súlyos reflexiók

Sajnos megint téma a háj.

Nem kívánt részecskék

tapadtak rám a télen.

Nem mondom, egyes vén kecskék

még talán szívesen megnyalnák a (hát)sóm,

de a trenden-kívüliség fáj.

Meg a hátam.

Húz a gasztrobűnök súlya.

Ellenséges képződmények vesznek körbe,

burjánzó zsírsejtek szigetelnek,

jobb, ha az ember így nem néz tükörbe.


Aki kövér, az a legkövérebb.

Mérlege, nadrágja

acsargó véreb.

A kövér az olyan marginális,

hogy külön rassz, etnikum,

megítélése maximális

szélsőjobb, jaj, annak, aki már gyerekként is.


Hurkákért nem jár bók.

Karfilos bőr alatt rengő szalonnává módosult

rétesek, bejglik, zserbók

vigyorognak kajánul,

amiért helyettük nem egy sovány flekkent

választottam kajámul.


De térjünk vissza a méretemre.

Tetemes a növekmény,

sötét árnyékot vet az életemre

most, hogy mindjárt itt a bikiniszezon,

lekerül a télikabát,

meglátják a lepel alatt megbúvó matrjoska-babát.

Kezdődhet a diéta, az izzadás,

végtelen sok zseton

dobálása a feneketlen nyerőgépbe.

Van esély nyerni, persze,

az előbb se gondoltam evésre

néhány percre.


Ami még igen kínos,

hogy lehet a molett nő csinos,

miközben combja, karja, deréktája

úgymond galacsinos.

Befelé sikít a próbafülkében,

szorít, feszül, előnytelen, kövérít,

inkább betol két krémest ültében.


Szóval (ez) tömören ilyen.

Jojózok élethosszig,

vívom a szélmalomharcom,

mígnem a zsugorodás reménye

végérvényesen szertefoszlik.

Mondjuk a hormonok okán,

teljesen magától, öntörvényesen

újabb réteg tenyészik a már meglévő tokán.


Ha lefogyok se dobom ki

a dagicuccokat,

mert nem tudhatom, mi fog kopogni:

a szemem, a könyörtelen éhségtől

vagy végre megvilágosodom

és elfogadom magam, akkor is, úgy is

ahogy éppen az úszógumimat fogom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-14 20:17:02
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-14 20:17:02