Banánköztársaság

A kultuszminiszter az illendőség szót
egy l-el írta.
Ez semmi, legyintett valaki az újságírók közül, ráadásul raccsol.
Mikor az ellenzéket szidta, úgy mondta azt,
hogy harácsol, mintha épp egy óriási falat lenne a szájában.
Johadék, vágta egyszer egy ellenzéki lap vezető riporterének,
mikor az számonkérte rajta a bezárt falusi iskolákat.
A sajtótájékoztatón az újságírók között lázmérőt osztogatott,
mert szerinte ilyen hülye kérdéseket csak lázasan lehet kitalálni.
(Az újságírók közül többen kérték, mondja ki újra a szót: lázmérő.)
Miféle megrendelés? - kérdezett vissza hüledezve -
Az irodámban még a húsz évvel ezelőtti állapotok uralkodnak.
A bútorra értettem - javította magát, mikor többen összevihogtak.
A gyerekkoráról beszélt, hogy megsajnálják,
mikor kenyér helyett papsajtot evett.
Ő aztán tudja, mi a szegénység!
Ezen már tényleg mindenki nevetett, mert ahogy kimondta: papsajt,
az is olyan volt, mintha raccsolva mondott volna egy másik szót.
Másnap a kormányszóvivő letagadta az ilendőséget.
Azt mondta, nem létezik,
hogy a kultuszminiszter bárkinek is azt mondta volna: rohadék.
Felolvasott valami szöveget valakivel való valamilyen megállapodásról,
s végül letagadta a kultuszminisztert is.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-21 19:36:04
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-21 19:36:04