Magamban őrizlek
nélküled létezésben
téblábolok csak nézem
az életet nem érzem
a reggel mozdulatát
eltűnt kávé illatát
nézem remegő kezem
nem értem mire való
ujjaim közül
cigarettám hamuja
hullik a földre
elvesztett hittel
nem lehet imádkozni
nem tudok beszélni
semmiről senkivel .
Te érted mit érzek
nem sírok nem kérek
Te vársz égi síneken
sikítva fékező vonatban
az utolsó kocsiban
az utolsó ajtóban.
