A mainstreamtől a szubkultúráig (tűnődés huszonöt sorban)

Minden világos. Ha kívánatosnak éppen
nem is mondható. A zárt ajtók mögött,
az ultraviola-lámpák fényében naponta
kimutatható a kortünet: a fekete szériák
bűvöletében felnövő nemzedék cipő- és
hajviselet mögé rejtett szorongása a múlt
és a jövő árnyaitól. Aranyborjúba öntve a
mindenható, megváltó jelen. Azt hinnéd,
ez az ő gondjuk. Azt hinnéd, nem kell újra-
gondolni mást, csak ezt a századot. Előre.
És hátra. Pajtások! Halasszuk későbbre az
összehasonlítást! Elég, ha azon tűnődünk,
miért fontos, hogy melyik színt szavazzák
meg a divatvezérek az év színének. Van-e
egyáltalán annyi szín, hogy a születéstől
a halálig kitartson? Vagy tovább. Esetleg.
Nem valószínűbb-e, hogy ha kifogyunk a
készletből, kezdhetünk mindent elölről?
Divatba jöhet a szajkóhang, a majomszó?
Az igazi retróérzés, skacok, itt és most újra
a rémönuralom? Voau? Őrület, hogy ez
megint milyen menő? Egy mainstreamtől
távol álló, fura ízlésű társaság majd talán
a szabadság relikviáit is magára aggatja
egyszer, mint spéci, extra, vagány cuccot?
















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-01 14:16:47
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-02 23:02:39