RAGÁLY

Bolond vagyok, nem vagyok jóban a virágok kelyhével és az uszályokkal.
Előbb, vagy utóbb karanténba kerülök, ha nem vigyázok.
Minden zavar, s tökéletes álcáim a fejükkel kockáznak. Szinkronizálással égetem
a körmeimet, házavatóm
felméri a tartalékot.
Nem kell semmit se tennem a sajnálkozáson kívül;
mutáló csodálkozás kaparja a dobhártyámat.
Fehéren világítanak a bordáim, feketén a tájfun.
Morálom a mozsárnak eledele,
s tubusok dézsmálják a percre pontos elismervényeimet.
Mikor volt rengés,
mikor húzott gumicsizmát a gólemem, nem tudhatom; ellenállásra képtelen
silóm
egyszer csak kikötött a bálnazsír bójáinál.
Néha kifelejtem a listáról magam,
ilyenkor teljesen lemeztelenedem és élvezem a feneketlenséget. Ondolált vállfáim rákperselyt köpnek, s ólomként dagadnak szürke oltványaim a sivatagban.
Keringek,
keringek egy sötét hal körül én, aki alig ismerem az orsók forgását;
és ami végül elkísér a fanfárosokhoz,
az az elanyátlanodott formalinszag.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-19 10:25:49
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-19 10:25:49