Értetlenül


A legszebb verset szeretném,
de azt nem írják.
Nyújtózik az ember,
mert jót aludt,
és van,
akiért felkel.
Bőrén belül,
de túl sincs vége,
és ha már nem élne,
akkor is még élne.
Hűs tejes üveget emel az ég fele,
kék és fehér,
tiszta az ember gyereke.
Ő van mindenért igazolásként,
titkon hiszi,
a mindenség meg érte,
mint a kis nefelejcs,
elvirít a szárnyas idő,
a tünemény szépít,
a pillanat megérte.
És a szférákat
a kis tücsökkel
titkos szál köti össze,
de nem a sírás vibrál,
a zene sose szomorú,
meghallod, megérted.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-08 20:58:10
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-08 20:58:10