A régi ház
Már látom a régi házat,
és ahogy közeledem,
egyre nehezebb a levegő,
már látom a hátsó udvart,
amit mindig körbenő
a dudva, és látom ahogy ott állsz,
a napba mosolyogva.
Mintha… valamit mondanál is,
már mennék feléd,
de az édes emlék elé
bekúszik egy másik,
egy szúrósan sötét,
amin épp táncra kért a halál,
és ahogy a szobádba lépek,
a csend gúnyosan rámkiabál.
Rámkiabál… harsog, visong
kórusban az ürességgel,
szaladok, de utolér
és a mellkasomra térdel,
hogy még egyszer az arcomba sikítson:
mit akarsz a régi házban,
amiből már kihalt az otthon?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-08 18:30:08
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-08 18:30:08
