Metszés után



Ha rendesen nem jön,
akkor a fák szülnek tavaszt,
az ág remegő szülőcsatorna,
előbb vajúdik, majd levélre vált.

Mikor még mindenki alszik
az ég szégyenkezve lehajol
a visszahúzódó tengerekre
és kék festéket merít.

Zavaros magzatvízben áll az idő,
fent frissen mosott pólyaillatú felhők.
Hangszalagot fűznek a fákra a
visszatérő madarak.

Tékozlás. Mindenhol sok,
zavarbaejtően sok lesz a zöld,
komplikációval, farfekvéssel,
de megérkezett.

Még nyakán szorít a reggeli fagy
és lilát köhögnek tőle a kutyák.
Fuldoklik, mégis vigyorog
a hasábokra vágott erdők felett.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-03-31 10:32:57
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-31 10:32:57