A napok sorra lopkodják ki belőlem az életet,
megrajzolt útvonalaikon masíroznak vele,
mint szorgos hangyák a kenyérmorzsával.
Soha nem tudom meg hová viszik,
talán összegyűjtik valahol és építkeznek belőle
vagy zsákokból kiárulják a piacon.
Ami biztos, hogy belőlem egyre kevesebb van.
Valahogy így tűnnek el az orgonabokrok is május végén.
