nem adom a láb
végtére is szeretném tudni
mitől döglik a légy
ha elég könnyelmű az alany, hogy eltalálja
egy tárgy még így is haránt
vagy ha rá se ránt
mert a tény megáll saját kábán
mielőtt még elfognák a hozzáteszek
egy sortűzben laktam sokáig a tömeggel
de ennek már vége kiugrottam
( fenntartásaim voltak )
türelem nyugtatom magam
a vizelet tócsát terem
e tükörben látja majd önmagát a világ
míg el nem párolog
a flaszteren
hol elveszett kívánságok szöknek
szétszórt kis üvegcsékbe a megálló mögött
lám minden körte három napig tart csak
ez igaz
igazságom légből kapott
de megvárom míg hozzám sűrűsödik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-11-06 19:10:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-08 19:29:41
