Menetszél


A kövekről levesszük a követ
Házaink teteje a földig ér
Szálakra foszlik arcunkon a szövet
És sót fúj cserepes ajkunkra a szél


Megindulunk a naplemente ellen
Tömött sorokban senki sem beszél
Árnyékba húzódik előlünk a jellem
És sót fúj vicsorgó fogunkra a szél


Zsebünket lehúzza a pakli tarot
Húz-e a nyugati boszorkány ha él
A kondérban meleg víz merjünk egy nagyot
És sót fúj kilógó nyelvünkre a szél







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kortárs 2017/12,
Feltöltés ideje: 2018-10-19 16:58:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-19 16:58:40