kilencedikről (jav)
a kilencedikről minden oly fura
a földig futó szocreál erkélyek sora
mire az elsőre ér zárja a háromszöget
és a fonnyadó leander leveleket
bemossa a bonza-jok poros zöldjébe
kilógó dunyhákat szárít
mindenütt kosz és rozsda ásít
és valami örökös huzat, mi csendben
zümmög, nem rezdül semmi sem
mégis érzed, hogy arcodon mászik
az eső így őszelő táján esik
nézed az egymásra hulló cseppeket
vágyod, hogy arcodba vágjon a szél
míg a betonon földet érsz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-09-17 19:42:05
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-22 18:15:37
