Elmentél, Barátom...
Barátom voltál
mégis úgy mentél el tőlem
hogy nem köszöntél
Ajkad most hiába feszíti szavad
- a ki nem mondott búcsúszó -
meg nem hallhatom.
Pihensz. Arcodon
- mint álcaháló -
a végső nyugalom.
Örökre? Te? Megnyugodtál?
Az nem lehet
Az nem lehet
Hát
hiába várom világmegváltó terveid reálissá izmosodását ?
Hiába figyelem szemed lázongó villanásait?
Nem izzik rajtuk fény,
csak a tört,
ki nem alakult lázas szenvedély
- kőbezárt emlékmű, mit elhagyott a szobrász
az első vésőnyom után
Sohasem mondhatom már el Neked,
- pazarlón löktél elénk verseket, zenéket
mennyire irigyeltelek!
Téged! A tehetséged!
Hiszen
elmentél tőlem,
köszönés nélkül.
Kezem sem szorítottad meg, pedig
barátom voltál -
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.