Szakállas Zsolt : BOLOND LÁNY II.


 
2841 szerző 39152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 35 perce
Tóth János Janus 7 órája
Kiss-Teleki Rita 7 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Tímea Lantos 9 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Tóth Gabriella 15 órája
Bara Anna 21 órája
Nagyító 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Duma György 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
Janus naplója 7 órája
Hetedíziglen 8 órája
Ötvös Németh Edit naplója 9 órája
különc 14 órája
Baltazar 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 18 órája
útinapló 19 órája
az univerzum szélén 20 órája
Sin 21 órája
Conquistadores 1 napja
nélküled 2 napja
Cortázar macskái 3 napja
Dokk-verspályázat 3 napja
Gyurcsi 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szakállas Zsolt
BOLOND LÁNY II.



Ami nincs, az a felemás bikacsök.
Ami él és mozog, az kártékony, egyszersmind tendenciózus.
A gyertyacsonk elolthatja a hajfonatot és ami hátra marad, az nem más,
mint egy részlegesen megrongálódott kupola. Ki kéredzkedne alá?
A süvítő klíma elmúltával megváltozott a moszattenger, s ennek következtében a decibelnyél kópiájában pokoli zűrzavar keltette vad hullámait. -
- Miért engedted bedarálni a muzsikusok fékpofáit? - vádol meg Petra,
s nem is alaptalanul.
- A kerengő dervisek zablájához közel merészkedett kubista sisakom; ő biztatott arra,
hogy hamisabb legyek a verbális mályvánál. - próbálom megmagyarázni a kidomborodó hasa ellenére légies járású tüneménynek.
- Akkor elfogultságod jobban teszi, ha monogramot vált! - szájaskodik ő és vadul integet, mint ki kitérőt
szándékozik tenni a kornyadozó jáspisok között.
- Emléktelen fásli, üss a traverzre, a monstrumok élén állva voltál jó és arattál háncsot!
- feleselek vissza a bolond lánynak, akit kikértem az elmeosztályról, elcsábítva
őt egy kis kirándulásra.
(Állapota semmiben se különbözött a garnélarákétól, ami egy olcsóbb mézbehasalás
reményében képes megtámadni a kurátort.)
- Nem elég, hogy kikaphatok, - biztosan a fenevad ápolók kínzásaira gondolt -,
még a számok burka is reális!
- sajnálkozik a szépség önmaga felett és előkészíti ölésre szánt szerszámát. Nagy igyekezetében
kicsikét kidugja a nyelvét is, megnedvesítve bájos ajkait.
Mindez nem számít, mindez horganyzott lemezből készült, kipipált erőmű. Ennyit a tárgyalási képességemről… -
Ruhafelvétel, ruhalevétel. - ezt csinálja, amióta csak elindultunk
a kanyargó ösvényeken. Kényszer szülte szokását nem lehet nem figyelembe venni.
Rászólnék ugyan, de nem tehetem, mert az illuzionisták kétfenekű ládája, - ki tudja, honnan került elő -, megakadályoz benne.
Menthetetlenül elsüllyedek.
- Regisztráció esetén a törpenövésűek felturbózzák a szoláriumot. - nyalja meg a szája szélét
újfent Petra, észre sem véve eltűnésem.
- A kórházban nem volt elég tégely, így kupadöntő sípom érintetlen ég el. - panaszkodik, azzal ott, helyben, világra hozza magzatát. A szörnyszülött, (boszorkányos nózli, feltűnően széles vállak, köldöknélküliség és még sorolhatnám tovább,)
alig csúszik ki
a szülőcsatornán, szokatlanul máris felordít: - profi vagyok
torlódásban és mákfejtésben! - dicsekszik és már-már rácuppanna
Petra mellére.
Hanem az anyja nem a kegyességéről híres; ellöki magától a gyermeket, gyorstalpaló, frappáns
illusztrációkat rajzol a levegőbe, majd fia tüdejét megcélozva beledöfi a dárdáját.
- Abrakadabra! - vihog fel eszelősen.
- Hát, eddig tartott. - sóhajtok fel szomorúan, még mindig a bűvészláda
nyitját keresve.
- Ki nemzette egyáltalán ezt a szerencsétlent? - kérdezek rá nyíltan.
- A kakofónia, amikor is a kaucsuk megérdemelten pihent egy fagylaltos kehelyben.
- von vállat ő, s mire kijutva a szabadba feleszmélek, beveti magát a sűrűségükben takarást nyújtó bokrok közé…
Lehet, hogy ez az egészséges felfogás, - nézek utána dermedten -, hogy a kiutált
erkélyt a hollóhadra bízzuk, elhintvén a lakosság körében, a félholdak érdesek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-06 09:29:20
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-06 09:29:20


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-10 05:39   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-09 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-09 23:11   Napló: Janus naplója
2025-07-09 22:59   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-09 22:44   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2025-07-09 22:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-09 21:52   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-09 21:22   Napló: Hetedíziglen
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos