Szakállas Zsolt : BOLOND LÁNY II.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37230 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
FRISS FÓRUMOK

Szabó László 1 órája
Szécsényi Katalin Boglárka 1 órája
Albert Zsolt 3 órája
Kiss Anna Mária 4 órája
Szalay Károly 6 órája
Gyors & Gyilkos 14 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Király Ferenc 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bara Anna 2 napja
Petz György 2 napja
Zsigmond Eszter 2 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Tálos Barbara 3 napja
Radics Zina 3 napja
Bakkné Szentesi Csilla 3 napja
Franczen Bea 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 3 órája
az univerzum szélén 4 órája
Hetedíziglen 4 órája
nélküled 5 órája
Gyurcsi 9 órája
EXTITXU-UXTITXE 12 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 16 órája
Hamu és hajnali szél (mesék) 1 napja
az utolsó alma 1 napja
PIMP 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Apa levelei 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
Készül az album 2 napja
Játék backstage 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szakállas Zsolt
BOLOND LÁNY II.



Ami nincs, az a felemás bikacsök.
Ami él és mozog, az kártékony, egyszersmind tendenciózus.
A gyertyacsonk elolthatja a hajfonatot és ami hátra marad, az nem más,
mint egy részlegesen megrongálódott kupola. Ki kéredzkedne alá?
A süvítő klíma elmúltával megváltozott a moszattenger, s ennek következtében a decibelnyél kópiájában pokoli zűrzavar keltette vad hullámait. -
- Miért engedted bedarálni a muzsikusok fékpofáit? - vádol meg Petra,
s nem is alaptalanul.
- A kerengő dervisek zablájához közel merészkedett kubista sisakom; ő biztatott arra,
hogy hamisabb legyek a verbális mályvánál. - próbálom megmagyarázni a kidomborodó hasa ellenére légies járású tüneménynek.
- Akkor elfogultságod jobban teszi, ha monogramot vált! - szájaskodik ő és vadul integet, mint ki kitérőt
szándékozik tenni a kornyadozó jáspisok között.
- Emléktelen fásli, üss a traverzre, a monstrumok élén állva voltál jó és arattál háncsot!
- feleselek vissza a bolond lánynak, akit kikértem az elmeosztályról, elcsábítva
őt egy kis kirándulásra.
(Állapota semmiben se különbözött a garnélarákétól, ami egy olcsóbb mézbehasalás
reményében képes megtámadni a kurátort.)
- Nem elég, hogy kikaphatok, - biztosan a fenevad ápolók kínzásaira gondolt -,
még a számok burka is reális!
- sajnálkozik a szépség önmaga felett és előkészíti ölésre szánt szerszámát. Nagy igyekezetében
kicsikét kidugja a nyelvét is, megnedvesítve bájos ajkait.
Mindez nem számít, mindez horganyzott lemezből készült, kipipált erőmű. Ennyit a tárgyalási képességemről… -
Ruhafelvétel, ruhalevétel. - ezt csinálja, amióta csak elindultunk
a kanyargó ösvényeken. Kényszer szülte szokását nem lehet nem figyelembe venni.
Rászólnék ugyan, de nem tehetem, mert az illuzionisták kétfenekű ládája, - ki tudja, honnan került elő -, megakadályoz benne.
Menthetetlenül elsüllyedek.
- Regisztráció esetén a törpenövésűek felturbózzák a szoláriumot. - nyalja meg a szája szélét
újfent Petra, észre sem véve eltűnésem.
- A kórházban nem volt elég tégely, így kupadöntő sípom érintetlen ég el. - panaszkodik, azzal ott, helyben, világra hozza magzatát. A szörnyszülött, (boszorkányos nózli, feltűnően széles vállak, köldöknélküliség és még sorolhatnám tovább,)
alig csúszik ki
a szülőcsatornán, szokatlanul máris felordít: - profi vagyok
torlódásban és mákfejtésben! - dicsekszik és már-már rácuppanna
Petra mellére.
Hanem az anyja nem a kegyességéről híres; ellöki magától a gyermeket, gyorstalpaló, frappáns
illusztrációkat rajzol a levegőbe, majd fia tüdejét megcélozva beledöfi a dárdáját.
- Abrakadabra! - vihog fel eszelősen.
- Hát, eddig tartott. - sóhajtok fel szomorúan, még mindig a bűvészláda
nyitját keresve.
- Ki nemzette egyáltalán ezt a szerencsétlent? - kérdezek rá nyíltan.
- A kakofónia, amikor is a kaucsuk megérdemelten pihent egy fagylaltos kehelyben.
- von vállat ő, s mire kijutva a szabadba feleszmélek, beveti magát a sűrűségükben takarást nyújtó bokrok közé…
Lehet, hogy ez az egészséges felfogás, - nézek utána dermedten -, hogy a kiutált
erkélyt a hollóhadra bízzuk, elhintvén a lakosság körében, a félholdak érdesek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-06 09:29:20
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-06 09:29:20


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-10 00:20   új fórumbejegyzés: Szabó László
2020-07-10 00:09   új fórumbejegyzés: Szécsényi Katalin Boglárka
2020-07-09 22:33   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2020-07-09 22:14   Napló: Baltazar
2020-07-09 22:08       ÚJ bírálandokk-VERS: Lantos Tímea Elszánt emberek
2020-07-09 21:57   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2020-07-09 21:37   Napló: az univerzum szélén
2020-07-09 21:30   Napló: Hetedíziglen
2020-07-09 21:23   Napló: az univerzum szélén
2020-07-09 21:11   új fórumbejegyzés: Szécsényi Katalin Boglárka