Szakállas Zsolt : BOLOND LÁNY II.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37366 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 2 órája
Konta Ildikó 7 órája
Kiss-Teleki Rita 8 órája
Gyurcsi - Zalán György 8 órája
Pálóczi Antal 13 órája
Cservinka Dávid 14 órája
Nagyító 16 órája
Karaffa Gyula 17 órája
Tóth Gabriella 3 napja
Oláh Imre 3 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Vajdics Anikó 7 napja
Wesztl Miklós 8 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
Szokolay Zoltán 8 napja
Albert Zsolt 8 napja
Tóth János Janus 9 napja
Kosztolányi Mária 9 napja
Szilágyi Erzsébet 10 napja
Tálos Barbara 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 4 órája
Hetedíziglen 9 órája
Ötvös Németh Edit naplója 9 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 12 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 15 órája
mix 1 napja
Pssz!Ich-ézis 1 napja
nélküled 1 napja
az utolsó alma 1 napja
törmelék 1 napja
történések 1 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 3 napja
Fészek 3 napja
EXTITXU-UXTITXE 4 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szakállas Zsolt
BOLOND LÁNY II.



Ami nincs, az a felemás bikacsök.
Ami él és mozog, az kártékony, egyszersmind tendenciózus.
A gyertyacsonk elolthatja a hajfonatot és ami hátra marad, az nem más,
mint egy részlegesen megrongálódott kupola. Ki kéredzkedne alá?
A süvítő klíma elmúltával megváltozott a moszattenger, s ennek következtében a decibelnyél kópiájában pokoli zűrzavar keltette vad hullámait. -
- Miért engedted bedarálni a muzsikusok fékpofáit? - vádol meg Petra,
s nem is alaptalanul.
- A kerengő dervisek zablájához közel merészkedett kubista sisakom; ő biztatott arra,
hogy hamisabb legyek a verbális mályvánál. - próbálom megmagyarázni a kidomborodó hasa ellenére légies járású tüneménynek.
- Akkor elfogultságod jobban teszi, ha monogramot vált! - szájaskodik ő és vadul integet, mint ki kitérőt
szándékozik tenni a kornyadozó jáspisok között.
- Emléktelen fásli, üss a traverzre, a monstrumok élén állva voltál jó és arattál háncsot!
- feleselek vissza a bolond lánynak, akit kikértem az elmeosztályról, elcsábítva
őt egy kis kirándulásra.
(Állapota semmiben se különbözött a garnélarákétól, ami egy olcsóbb mézbehasalás
reményében képes megtámadni a kurátort.)
- Nem elég, hogy kikaphatok, - biztosan a fenevad ápolók kínzásaira gondolt -,
még a számok burka is reális!
- sajnálkozik a szépség önmaga felett és előkészíti ölésre szánt szerszámát. Nagy igyekezetében
kicsikét kidugja a nyelvét is, megnedvesítve bájos ajkait.
Mindez nem számít, mindez horganyzott lemezből készült, kipipált erőmű. Ennyit a tárgyalási képességemről… -
Ruhafelvétel, ruhalevétel. - ezt csinálja, amióta csak elindultunk
a kanyargó ösvényeken. Kényszer szülte szokását nem lehet nem figyelembe venni.
Rászólnék ugyan, de nem tehetem, mert az illuzionisták kétfenekű ládája, - ki tudja, honnan került elő -, megakadályoz benne.
Menthetetlenül elsüllyedek.
- Regisztráció esetén a törpenövésűek felturbózzák a szoláriumot. - nyalja meg a szája szélét
újfent Petra, észre sem véve eltűnésem.
- A kórházban nem volt elég tégely, így kupadöntő sípom érintetlen ég el. - panaszkodik, azzal ott, helyben, világra hozza magzatát. A szörnyszülött, (boszorkányos nózli, feltűnően széles vállak, köldöknélküliség és még sorolhatnám tovább,)
alig csúszik ki
a szülőcsatornán, szokatlanul máris felordít: - profi vagyok
torlódásban és mákfejtésben! - dicsekszik és már-már rácuppanna
Petra mellére.
Hanem az anyja nem a kegyességéről híres; ellöki magától a gyermeket, gyorstalpaló, frappáns
illusztrációkat rajzol a levegőbe, majd fia tüdejét megcélozva beledöfi a dárdáját.
- Abrakadabra! - vihog fel eszelősen.
- Hát, eddig tartott. - sóhajtok fel szomorúan, még mindig a bűvészláda
nyitját keresve.
- Ki nemzette egyáltalán ezt a szerencsétlent? - kérdezek rá nyíltan.
- A kakofónia, amikor is a kaucsuk megérdemelten pihent egy fagylaltos kehelyben.
- von vállat ő, s mire kijutva a szabadba feleszmélek, beveti magát a sűrűségükben takarást nyújtó bokrok közé…
Lehet, hogy ez az egészséges felfogás, - nézek utána dermedten -, hogy a kiutált
erkélyt a hollóhadra bízzuk, elhintvén a lakosság körében, a félholdak érdesek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-06 09:29:20
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-06 09:29:20


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-26 23:32       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella hangulat
2020-10-26 23:17   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2020-10-26 21:32   Napló: Minimal Planet
2020-10-26 18:08   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-26 17:37   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2020-10-26 17:35   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-26 17:32   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2020-10-26 16:20   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-10-26 14:40       ÚJ bírálandokk-VERS: Franczen Bea Létkérdés
2020-10-26 12:55   Napló: A VERS LEGYEN VELETEK