Nyári zápor

Az égre fölcsacsiskodott
egy tucat méla bárány,
eléggé fröccsöntött a látvány.
Ha hunyorítok,
és nem löknek félre,
már én is tévelygő bari vagyok,
az égen imbolygó
mulya gomolyag.

Ne így!
Megmorran most az ég,
zöldbe mérgül a kék,
a bárány vágtat mind,
akár a ló, ha
szügyébe vájt a gazda.
Na, ennek mondd,
mi haszna?

Az égi áradat
új hazát lel magának.
Gyors honfoglalás ez,
alig vagy negyedóra.
Bár így válna valóra,
mit szeretnék elérni.
Vagy amit nem,
de érdekem.

Bevégezte
a báránycsorda,
nincs kék se zöld,
a szürke koporsóba
zárva néma mind a bárány.
Vakít.
Szemfödél most
a giccsszivárvány.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-24 07:23:03
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-25 20:11:52