A VESZŐDSÉG


én már egy fél kapufától is kapatos
leszek,
az angyalok rendelték így, hogy kártalaníthassam a kontúrokat, szeg vagyok az alomban,
a kritikákat felnyársalom,
ha akarom, felbérelem a falovakat, s a stációk
gyomorgyűrűit, hogy a morzsátlan asztag is teríthessen,
ha nem vigyázok, a szorongás-gyanús kúpok a pátriárkák kezére adnak,
ha eljutok odáig, hogy becsmérelhessem a patentot, a közben keletkezett
hersegés kontárokat lövell a kifeszített villanypásztoromra,
hámlok, mert a vásári zsivaj virradatromboló kombájnja holtra havazza hátráltató üzenetemet,
habozok, mert a félbeszakított ülésrend azonnali
hatállyal vágóhídra viheti kalligráfiáim lokátorát,
tudjátok, bennem gengsztert erjeszt a lakonikus eltérés,
s paprikavörös őrjáratom se a régi már,
ráadásul lomtártól-lomtárig a szomszéd-kínzók árapályai továbbra is füstölögnek,
tevékenységem megkoronázzák, elfeledett böfögésem
megbecstelenítik az aggályok,
minek születtem ide, hol önkínzásom után a sörte a csettintés örve alatt lapulhat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-14 08:19:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-14 08:19:51