Látogatás



Volt neki kettő. Azt mondja, elég volt.
Főzött, mosott, takarított rájuk.
Az egyiktől gyermeke született:
heti egyszer én vagyok az.

Belépek, a konyha felől jönnek.
Kész az ebéd. A húsba harapok.
A számból nézik ki a falatot.
Szürkén, tarkán, körbehízelegnek.

Néznek engem - és a szoba lehűl -,
az embert, aki félresikerül.
Valaki szól. Talán nem is sejti:
a macskáktól kezdek megijedni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-07 12:13:22
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-07 12:13:22