Vetődünk
Azt sem hiszem, hogy itt a vége
vetődünk bár a semmiségre
mint kiéhezett nagyvadak, marunk,
ha bírunk, mert éhesek vagyunk,
költészetre, őszinte szóra
szépségbe oltott nyers valóra,
mit nem köpnek be nyálas álmok
és nem sajátít ki senki álnok
módon, ez itt a Dokk, közösség,
seregnyi másság, csonka többség,
ezért egymásra mind vigyázzatok!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-05 14:20:21
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-05 14:20:21
