Esne bár mégis
felriadt vadként ugrik elő
a domb mögül az út
és már fut is tovább
nem várja meg amíg
magamhoz édesgetem
szalad előlem de hív is
csalna magával a sűrűbe
a sziklák mögé ahová
már csak a lelkem vágyik
a testem fél zuhataggá válni
nem lesz eső ígéri hajnalban
a nap esne bár mégis
ujjaimmal az ablaküvegen
azt játszhatnám hogy rólad
ömlik a víz a te verejtékcseppjeid
öntözik a földet és a sűrűsödő
levegőben a szemed
színéhez kékülnek a hegyek
2014. július 11.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-05 00:33:59
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-05 00:33:59
