Csipkebokor
Remélem ébren van,
és egyszer a lombok alól lehajol,
mire odaérek a járdaszélre
mellém suttog s felvesz ölébe.
Elvisz és szól hozzám
néhány életlen kanyarban,
utazom úttalan magamban.
Boldog hangyák nevetve cipelnek
s lángok hullanak a csipkebokor tövébe.
Onnan ha hív, én indulok
meztelen talpakkal megyek elébe,
s ha fekszem a porban,
ő mosolyogva felemel kezével.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-04 19:30:34
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-04 19:30:34
