Kastélykert
Kastélykerti naplemente,
kecskelábú kerek asztal,
kávéscsésze ezüsttálcán,
kristálykancsó hűs konyakkal.
Kiszűrődő halk zenére
keringőző karcsú székek
minden apró fordulónál
árnyaikkal összenéznek.
Csikorduló kapu tárul,
kockamintás szoknya lebben,
karikázik kósza szellő
kastélykerti szürkületben.
Karcsú asszony lép a kertbe,
karkötője fénye csillan,
kéz a kézbe kulcsolódik
holtomiglan, holtaiglan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-20 11:07:35
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-22 10:15:47
