A Mama első verse
Ma nincs bennem tűz. Tegnap még hevített,
nagy lánggal égett – nyilván kimerített.
Hagyjuk azt a mosott ruhát ma másra,
a porcicát is, az Isten faszára!
Mit bánom én, ha utcasarki bomba
dobja a világot a Vileda-rongyra!
A Semminek is feneket kerítve
hívjatok csak… én fekszem… kiterítve!
Lábujjhegyen oson, lebben az álom,
eltűnök hirtelen, köd-puha szárnyon.
Két óriás karom hosszan kitárom:
üveghang vagyok egy ősi gitáron
és a végtelen gömbjében remegve
röpködök, mint a szférák bús zenéje
s nevemet üvöltve egy kurva nyüstöl:
Jó ég, a HÚS!
A konyhám újra füstöl.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holdkatlan, 2015.06.10
Feltöltés ideje: 2018-03-26 11:47:11
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-26 11:47:11
