- romlatlanság (verzió)

Kifogástalan életvonalat akartam,
mélyet, csuklóig érőt, biztosítéknak.
Úgy volt, hogy az erkölcsöm kifeszített kötél lesz
a World Trade Center tornyai között,
rajta artista leszek tökéletes egyensúllyal.
A piák, a dohány, a blöff, a nők, a lezabált
büféasztalok, a világot mozgatók rajtam
nem fognak ki, úgy ahogy a gravitáció,
a szél és a hatalom sem.
Aztán beleszálltak a tervembe,
vagy csak megöregedtem, de
meghaltam a fekete-fehérben,
szürke lettem, relatív.
Most késsel erőszakolok a kezemre
makulátlan életvonalat:
véreset,mélyet, egóból látszatnak.
Belül megtisztítottam magamat az erkölcstől,
ahogy kell, a túlélés törvényei szerint.

- gondolta a srác mielőtt felállt,
egy új körre a svédasztalhoz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-26 08:38:48
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-26 08:38:48