Bogányi Gergely zongorázik Bartókot

Tökéletesen pozicionált zongora a világ közepén.
Enyhe fuvallat, monokróm sorozat
fölfelé száguld, félhang a szegélye,
majd lefelé lila a szenvedélye.
Tá-tá-táá tú-tá, tá-tá-táá tú-tá.
Vizigót seregek vonulnak a hegyekben.
Tá-tá-táá tú-tá, tá-táá-tá tú-tá.
Halódó mandarin vonaglik görcsösen.
Akit megtalálnak, annak nincsen kegyelem.
Vértek döngnek, pogány lázadás,
vad hordák, harci kürt,
kitör egy pontból, csillámait szórja,
visszazsugorodik, kígyózó cseleszta,
alulról bekerít, rád rakja tenyerét,
megvagy, nem mozdulsz, lapulsz a túlélésért.
Ta-ti-ti-ti-ri-ri tú, ti-ti-ta, ta-ta-tú-dó.
Felszabadult honvágyzene elárasztja zsigereid.
Még forogsz egy kicsit, majd lassan megállsz,
begubózol, elenyészel, a mindenség centruma
egy pontban elhal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-12 03:58:21
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-12 03:58:21