Az öreg Magány

Szíved dobban ,  ketyeg az óra ,
lépteket hallasz,  kopannak dobolva .
Közeledik - melled szétszakad ;
mégis felvirrad  -  szúrágta öreg testnek
ajándék pirkadat.
Még egyszer .

Kezed remeg ,  lábad rogyad ,
tested cipelve a virágzó kiskertbe;
Vársz? - Gyermeked?  Unokád?
Vagy csak egyszerűen a Kaszást?

Ketyeg az óra .
Vacsorával jön az orvos ,
benéz pár szóra, de - siet.
Felesége verésétől félti a gyereket.

Szíved dobban, ketyeg az óra .
Megjelenik szinte parancsszóra ,
köpönyege már az ajtóban zászlóként remeg .
Bocsánatot kér,  s kezet csókol - neked.
Tátva marad az ámulattól a szád,
- ami csak egy emberi, jó szóra várt -
s most imádja a szőke, szép szemű Halált .





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.