A sehová sem nyíló ajtó
Kopott, ősi, omló kastély,
román-kori vedlett erkély,
kovácsoltvas szúnyogháló,
bronz szélkakas, kortól málló.
Vén folyosón rozsdás szablyák,
velük csak a gyepet szabják.
Terasz szélén kőkoporsó,
kút tövében kelta borsó.
Kandallónak kürtőjében
négyszáz éve egyvégtében
egy porlepte aggastyán ül,
s átkot mormol ó-walesiül.
Várároknak rejtett zugán
él egy szűz karóba húzván.
Lantján búsan csembalózik,
lovagjáról álmodozik.
Redves kolonc mellet ajtó.
Se ki, se be nem hajtható,
mivel alul, mivel felül,
s oldalain zsanér feszül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-01-24 11:27:44
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-24 11:27:44