Ugyanmi-nek
Kihordtam lábon ötven évet,
sokat kínoz a nehéz széklet,
lapátolom, vagy néha rágom,
nyakig ülsz benne szép világom.
Kultúránk máza egyre porlad,
írjuk meg együtt, fogd a tollad,
bármerre nézek, vér vagy ondó,
ne bánts, ha versem szókimondó.
Nyelvünk az egy, de van, ki törve,
rózsaszín cuccost agyba-főbe,
sertésláb nő a fémcipőbe,
cigány családból céllövölde.
Amott meg ember-gép a bomba,
robban bele a nyugalomba,
hogyan lesz lepke így a lárva,
be van a kéttoronyba zárva.
Ölel a háló Nessus inge,
szerelmet zsúfolsz néhány bitbe,
vizslató szemmel les le Mordor,
mutass bármit, te vagy a foncsor.
Dühökből fércelt ócska zászlók
csattogva zúzzák szét a jászolt,
bűnöktől bűzlő ferde klérus,
nem így akartad drága Jézus.
Hordtunk lábanként ezer évet,
miért is hagytuk el a négyet,
addigra tán, ha szól a vekker,
büszke lehetnél, ím az Ember.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-12-25 13:45:50
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-25 13:45:50
