Zúgnak
Zúgnak
A szoba hűvösét magamra húzom,
mint kopott-kockás, régi lepedőt.
Ölelem, ahogy egy régi, kedves szeretőt.
Mint téged. Mikor a nevem súgod.
Mennyi volt közted és a cél között?
Voltál-e több, mint a kezdetem?
A szoba minden sarkát kérdezem –
míg halkan zúgnak a vérkörök.
De zúg még az emlék, az utca meg a táj,
a késő bánat a lombok közt zizeg.
A nap az ablakból feddőn figyel –
mert ránk pazarolta sugarát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-11-28 21:05:29
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-28 21:05:29
