Két pozdorja

Két pozdorja

Az ételfutár szinte ismerősöm. Oldalazok a
járdán, ahol a robogóját szokta lábra állítani.
Dobozol, kötöz, pakol, kötöz. Két pozdorja
és mennyi rakomány. Miket gondolok, ahogy
sietek, buszra várok. Nagyapám saroglyázta
a lovaskocsit és villázta föl a szénát, villázta
föl felhőkig.
Az eledel messze illatoz, avagy bűzlik, kinek-
kinek orra szerint.
Ma reggel nem kötöz, az ételfutár alatt röffen
a robogó. Siet és hátul letörik a két pozdorja.
Földre terül az eledel. A további sorsát nem
tudom. Nem vártam meg sajnos.
Este csak annyi nyom volt a járdán, mint
amikor Nagyapám elvágódott az udvaron.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-29 12:59:10
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-29 12:59:10