Closure
Nem nézek vissza, hisz nincs mit feledjek.
Az embererdőn átlátni nehéz.
Ott távolban vajon mik lehetnek?
És ki nem áll az erdő közepén?
Ki érti azt, hogy kék indák remegnek,
vagy azt, hogy áll meg két nesz közt az ész,
válnak eggyé a távolság s a percek,
hogy hold alól les csillag hangyaéjt,
feketébe öltözött valóság
ott átszűrődött rajtad létezem
és nem érdekel ki látja valóját
döglegyek
szivárgó sebem
lám unjuk egymást, s nincsen példaképp
már semmi itt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-09-24 23:59:20
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-24 23:59:20
