Az utolsó ősz - változat

Eljött az utolsó ősz. Vörösébe
fonnyad minden nyaram zöldje.
Arcomat opál-fehérbe mártom,
dér permete hullik hajamra.

Ablakomon mozaikvillanások,
fázós képek révülnek szemembe.
Nincs emlékezetem a múltról,
az előttem lévőt nem ismerem.

Motor ketyeg mellkasomban,
mint egy jól időzített bomba.
Még néhány perc, és égbe száll
testem színes szerkezete.

Egy vászon hófehér leple
simul békésen tetememre.

Végtelen mezők hívogatnak,
ahol nincsen tér se idő,
csak a végtelen jelenléte –

Van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-03 06:30:45
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-08 07:39:07