Hullám

Az éjszaka fájdalom,
mit ér veled,
a békesség.

Nyugvó szívnek ártalom,
ha simít kezed, keserű
édesség.

Vágd földhöz!
Mit ér a kihunyt
vágy,
ha nem öntöz
az érzés, és ő nem
vár!

Hajítsd ki! Repüljön!
Kit érdekel, ha kell,
hát vidd!
A szenvedély kerüljön
jobb helyre, a vágy
italát idd!

Szétrepül cserepeire,
zúzza a lelket a hullám,
s nyomorba taszít!

Várj! Hallgasd, esedezik-e?
Vagy már kiszunnyadt a vulkán,
s fekete kútból merít?

Megszilárdul! Betonná
válik a kéj lávája.
Elcsendesedik,
a bú lesz második otthonná.
Felkel a féltékeny ármánya,
s elmeredezik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-25 22:49:24
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-30 20:34:52