Nekem kék
Omladozó élet-falak
salétromos virágai nyílnak
a szürke nappalok kertjében.
Ábrándkép a holnap,
de megragadom a hajam,
és amikor azt hiszem,
elpárolgott tőlem a remény,
hirtelen kimentem magam
a valóság langyos mocsarából.
Mint kacsa a vizet,
pergetem a rossz közérzetet:
dalolok, imára fakadok, s
kutam mélyéről friss nedűt merítek.
Újra álmodom, hogy boldog vagyok.
Alkut kötök az idővel.
Kimerevített paraván az ég.
Látom rajta, hogy minden
amit a kezem el nem ér:
egyedül nekem kék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-05-15 08:55:06
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-15 08:55:06
